A Bushmanok
  • A Bushmanok
  • A Bushmanok
  • A Bushmanok
  • A Bushmanok
  • A Bushmanok
  • A Bushmanok
  • A Bushmanok
  • A Bushmanok
Feltöltő:

A Bushmanok

A bushmanok törzse az egyik legrégibb, egyszersmind talán a legkülönlegesebb népcsoport. Becslések szerint mintegy 30 000 éve lakják a dél-afrikai régiót, és napjainkban is megtalálhatóak még képviselőik e területen. A bushmanok, vagy más néven a sanok voltak az első emberek az afrikai kontinensen, genetikusok és archeológusok egybehangzó véleménye szerint ők a 150 000 évvel ezelőtt megjelent Homo sapiens egyenes ági leszármazottai.

A Kalahári sivatag környékén található barlangokban számos, bushmanoktól származó ősi barlangrajzra bukkantak, ezek fontos források az archeológusok számára, melyek alapján betekintést nyerhetnek a régmúlt idők embereinek mindennapjaiba. A vöröses tónusú barlangrajzok pálcika embereket ábrázolnak vadászat közben, jávorantilopokat és egyéb zsákmányállatokat üldözve.

Jelenleg közelítően 100 000 bushman él Botswana, Namíbia, Angola és Dél-Afrika területén, a Kalahári sivatagban és az azt övező száraz, kopár területeken. Valamennyi csoportjuk különleges, ősi nyelvet használ, melyben számos, európaiak számára igencsak nehezen kiejthető és megkülönböztethető csettintő hang is található.

A törzsek napjainkban is nomád, vadászó-gyűjtögető életformában élnek: nyilakkal és íjakkal vadásznak, kisebbek állatokat ejtenek csapdába, valamint ehető bogyókat és magas víztartalmú gyökereket gyűjtenek. Az üldözött vadakat egy levélbogár (Diamphidia simplex) lárvája által termelt méreggel ejtik el, melybe nyilaik végét mártják. Az elejtett állatok lelkéért áldozatot mutatnak be a vadászok, a májat pedig szigorúan csak a férfiak fogyasztják, mivel úgy tartják, az a nők számára mérgező.

Mindennapjaik fontos részét képezik a hagyományos szertartások. A négy legfontosabb alkalom ezek közül a fiúgyermekek első vadászata, a kislányok pubertáskorának elérése, a házasság, és a transz-állapotot előidéző táncos szertartások. Az embert próbáló napi teendők, a vadászat, gyűjtögetés mellett a fő problémát az ivóvíz előteremtése jelenti a sivatagban, különösen a hosszú hónapokon át tartó száraz évszak idején. Ilyenkor általában magas víztartalmú gyökerekből állítják elő az éltető folyadékot vagy mélyre leásnak a homokban, a nedvesebb rétegekig, majd szalmaszálak segítségével szívják ki a homokból a minimális víztartalmát. A bushmanok nehéz mindennapi életük ellenére is sok időt fordítanak azonban a játékra, a szórakozásra, és gyerekeiket fiatal korukban nem fogják semmilyen munkára, az ő feladatuk csupán a játék.

A bushmanok tradicionális, vándorló életformája azonban sokszor nehezen összeegyeztethető a modern, civilizált világgal. Mivel távoli, zord környezetben, sivatagos területeken élnek, ahová sokáig még nem terjeszkedett a modern ember, ez évszázadokon át megmentette a törzseiket, és megteremtette számukra a kellő izoláltságot. Napjainkban azonban számos problémával kell szembenézniük a megmaradt nomád törzseknek. A területeken, amerre korábban vándoroltak, a kormányok elkerített vadrezervátumokat hoznak létre, máskor értékes ásványkincseket, például gyémántot találtak, melyek kiaknázására szintén elzárják az adott területet. A bushmanok élettere ezek következtében sajnos egyre inkább szűkül; Botswána és Namíbia területén már legtöbbjüket rezervátumokba kényszerítették, ahol a vándorló életmódjuk helyett gazdálkodásra, állattenyésztésre tanítják őket. Könnyen lehet, hogy nem is olyan sokára ez a több tízezer éves, különleges emberi kultúra is eltűnik, beolvad a civilizáció nagy olvasztótégelyében!

33 3347 10 január, 2014 Távoli kultúrák január 10, 2014

Facebook Comments