Turákók
  • Turákók
  • Turákók
  • Turákók
  • Turákók
  • Turákók
  • Turákók
Feltöltő:

Turákók

A Musophagidae (lefordítva „banánevők”) népes családját alkotó turákók csodálatos, színes madarak, melyek kivétel nélkül az afrikai kontinensen honosak. Megtalálhatóak az erdőségekben, szavannákon, de trópusi kertekben is. A legtöbb fajuk meglehetősen nagy magasságokon, hegységekben is előfordul. Ennek minden bizonnyal az-az oka, hogy tollaik speciális struktúrájának köszönhetően jól tolerálják az alacsony hőmérsékletet is.

Ezek az általában közepes termetű (20-60 cm) madarak nem túl jó repülők, azonban képesek erősen kapaszkodni, és nagy sebességgel továbbmászni a fák ágai között. Társas madarak, sokszor csapatokban élnek. Messzire elhangzó, jellegzetes hangjukról, mellyel sokszor a többi madarat is figyelmeztetik a veszélyekre, könnyen azonosíthatóak – sokak szerint ez a legjellegzetesebb afrikai madárhang.

Különleges színezetű tollaikat két speciális, csak ebben a családban megtalálható pigmentnek, a vörös színekért felelős turacinnak és a zöld színt kialakító turacoverdinnek köszönhetik. A pigmenteket rézből állítják elő, melyet gyümölcsökből nyernek. A két pigment mennyisége, és így a tollak színezete összefügg a különböző fajok eltérő élőhelyével. Általánosságban elmondható, hogy minél zöldebb területen élnek, a réz alapú pigmentek annál kifejezettebbek, a tollak színe annál ragyogóbb lesz.

Általában 1-3 tojást raknak, melyen a szülők felváltva kotlanak. Mikor a barnás vagy feketés pelyhekkel borított fiókák kikelnek, mindkét szülő részt vesz az etetésükben. A fiókák gyorsan fejlődnek, és körülbelül 3 hetes korukra már elhagyhatják a fészket. Repülni azonban ilyenkor még nem tudnak, szárnyaikkal kapaszkodva másznak az ágak között. A fiatal madarak színezete kezdetben korántsem olyan élénk, mint a felnőtt madaraké, ez csak hónapok alatt alakul ki, kellő mennyiségű, megfelelő táplálék elfogyasztása után. A vadon élő madarak átlagos életkoráról keveset tudni, azonban fogságban nem ritka, hogy akár 30 évig is éljenek. Az angliai Cotswold állatparkban tartott példány 37 évet élet meg.

Javarészt gyümölcsevők, ritkán elfogyasztanak leveleket, rügyeket, virágokat, alkalmanként kisebb rovarokat és csigákat is. Emésztésük gyors, és sokszor felületes, ezért gyakran, és nagy mennyiségű gyümölcsöt fogyasztanak. A gyakori etetésükre fel kell készülnie minden madártenyésztőnek, hiszen e madarak tartása meglehetősen sok munkával jár. Nevükkel ellentétben a vadon élő példányok banánt ritkán fogyasztanak.

A turákók ragyogó tollait Afrika-szerte nagy becsben tartották. A vörös szárnytollak féltve őrzött státuszszimbólumnak számítottak, melyet kizárólagosan a szvázi és zulu királyi családok használhattak.

Magyarországon kevesen ismerik ezeket a csodálatosan színes, különleges trópusi madarakat, pedig némi odafigyeléssel hazai környezetben is tarthatóak. Remek példa erre Pócsi Béla tapolcai madárgyűjtő, és az ő díjnyertes turákói. A tapolcai állomány világszínvonalú, az ismert 23 faj közül 5 található meg itt. Pócsi sikeres tenyészetét a díszmadár világbajnokságon már több ízben is aranyéremmel díjazták.

37 1484 05 január, 2014 A Vadonban január 5, 2014

Facebook Comments